1919 A világ ekkora már vérbeli huszadik századi iramban száguldott. A húszas évek közepén - a New Orleans-i jazz és charleston fénykorában - úgy tűnt, ígéretes és kihívásokat tartogató időszak következik - a The Coca-Cola Company számára különösen.
Az üdítőital ugyanis ekkortájt indult el hódító útjára a többi kontinensen.

Ernest Woodruff atlantai bankár és az általa szervezett befektetői csoport 1919-ben 25 millió dollárért vásárolta meg Candlertől a The Coca-Cola Company részvényeit. A vállalatot Delaware államban újból bejegyezték, és 500.000 törzsrészvényt bocsátottak ki nyilvánosan - részvényenként 40 dolláros árfolyamon. Négy évvel később Robert Winship Woodruffot, Ernest Woodruff 33 éves fiát választották a The Coca-Cola Company elnökévé.

Robert Woodruff több mint hat évtizeden keresztül vezette a vállalatot. Nagy fontosságot tulajdonított annak, hogy a világ legjobb minőségű termékeit kínálják az embereknek - ez a törekvés azóta sem változott - és ő volt az, aki felismerte a Coca-Cola nemzetközi terjesztésében rejlő távlatokat. Nagyszabású elképzelései maradéktalanul valóra váltak: az üdítőital ma gyakorlatilag mindenhová eljut a világon.

A Woodruff-korszakot megelőző időkben a The Coca-Cola Company Egyesült Államokon kívül folytatott tevékenysége korlátozott volt. Amikor Asa Candler legidősebb fia, Charles Howard Candler egy európai útja során bemutatta az italt egy londoni kimérés vezetőjének, az mindössze 5 gallon (22,7 liter) szirupot rendelt Atlantából. És bár hasonlóan szerény mennyiségben jutott a cég termékéből Németországba, Jamaicába és Panamába is - sőt ott    és   Kubában  1906-ban    működni  kezdtek  az  első  külföldi  palackozóüzemek - a
Coca-Cola világméretű terjeszkedését célzó munka Woodruff vezetése alatt vett igazi lendületet.

1926 Létrejött a vállalat nemzetközi osztálya, pedig ekkor az Egyesült Államokon és Kanadán kívül még csak kilenc palackozóüzem működött. A külföldi forgalmazás folyamatosan emelkedett: 1940-re a cégnek már több mint 45 országban volt palackozóüzeme.

1941 Amikor az Egyesült Államok belépett a második világháborúba, Woodruff egyértelműen fogalmazta meg céljait: „Gondoskodunk róla, hogy minden katona 5 centért juthasson hozzá egy üveg Coca-Cola-hoz, függetlenül attól, hogy hol az állomáshelye vagy hogy ez nekünk mennyibe kerül”. Az Egyesült Államok hadseregével együttműködve a vállalat 64 palackozóüzemet szállított le és szerelt fel az Európában, Afrikában és a csendes-óceáni térségben harcoló amerikai katonák ellátására. A háború végéig a külföldön állomásozó katonák több mint 5 milliárd üveg Coca-Cola-t ittak meg. És az italt megismerte a világ - gyakorlatilag mindenütt, ahol a szövetségesek megfordultak. Az emberek felfedezték az ízét, és a béke visszatértével a Coca-Cola megkezdte világméretű terjeszkedését.

1955 Az olaszországi Nápolyban a Coca-Cola vállalat újból életre hívta a háborús Németországban néhány évig gyártott gyümölcsízű üdítőitalt, a Fantát. Mára a Fanta 125 különböző ízével egyike a világ 5 legkedveltebb szénsavas üdítőjének.

1961 A Fantát számos, sőt mára számtalan új termék követte. 1961-ben megjelent a vállalat új terméke, a Sprite, később más szénsavas és szénsavmentes üdítők, palackozott vizek, juice-ok, sportitalok, kávé, sőt tea alapú alkoholmentes italok is gazdagították a vállalat termékkínálatát. A Coca-Cola pedig ekkora már klasszikusnak számított a világ minden pontján.